Milyen autót akar a nő?
A jelenlegi autómmal már több, mint 12 éve vagyunk együtt. Alapvetően nincs okom panaszra, mert azon túl, hogy elég sok helyen szerzett kisebb nagyobb sérüléseket a karosszériáján, komolyabb baja soha nem volt. Az utóbbi 1-2 évben azért már eljátszottam a gondolattal, hogy jó lenne egy új autó, de aztán ennél a pontnál nem is mentem tovább, egészen pár héttel ezelőttig.
Mi a fontosabb? A méret vagy a forma?
2 hete vittem vissza a Hyundai harmadik i30-as teszt autóját, így úgy érzem mindent megtapasztaltam, amit ez a modell, illetve ennek verziói nyújtani tudnak. Azonban nem tudnám egyik változat mellett sem letenni egyértelműen a voksomat, mert mind a három esetében volt, ami nagyon tetszett és volt olyan, ami kevésbé. Természetesen ez teljesen szubjektív, és életszituáció függő, hogy kinek mi a legfőbb szempont.
Anyukaként elsődleges szempont nálam a praktikum, hogy minden beférjen a csomagtartóba. Ezért nekem a kombi lenne az ideális választás, mert a hatalmas csomagtér mindent elnyel. Ezzel a modellel voltunk síelni, és a sílécek is kényelmesen elfértek, a praktikus lehajtható kis „ablaknak” köszönhetően.
Pontosan a csomagtér miatt, nekem a Fastback nem jöhetne szóba, mert 2 bőrönd mellé a gyerek bringája már nem férne be. Pedig külsőre ez a kivitel a legvagányabb. Fiatalos, dinamikus, de nem anyuka autó :-) Akármennyire is élveztem a Hyundai i30 Fastback-kel töltött napomat, nem volt akkor szívfájdalom megválni tőle, mint a kombitól.
Biztonság extrákkal
Az előző gondolatmenetet folytatva a választásom második legfontosabb szempontja a biztonság. Mind a három tesztautóban benne volt a sávtartó automatika, ami a városi mindennapokban sem hátrány, hiszen diszkréten rád szól, hogy elhagytad a sávodat, de talán az országúton, hosszú utazáskor igazán nagy segítség.
Természetesen ennek feltétele, hogy a sávok rendesen fel legyenek festve! Ami nagyon pozitív élmény volt ezzel a funkcióval, hogy síelésből hazafelé sötétben, szakadó hóesésben jöttünk, nekem túl sok fogalmam nem volt, hogy hol mennek a sávok az autópályán, de az autó végig érzékelte, amitől kellemes biztonság érzetem volt.
Amit viszont hiányzott a kombiból, de a fastbackben megtapasztaltam, az a holttér figyelő rendszer és a hátsó keresztirányú forgalom figyelés. Az első talán nem akkora fontosságú, mint a második, hiszen számtalanszor van olyan, hogy nagyobb autó mellől kell kitolatni, és nem látok semmit, az autó viszont igen. Ezt az extrát biztos nem hagynám ki.
Motor és váltó
Mind a 3 Hyundai i30 model 1,4-es benzines volt, így különösebb különbséget nem tapasztaltam, viszont a váltó és fogyasztás szempontjából voltak eltérések.
Az első, kompakt i30-at csak városban használtam és majdnem 9 literes átlag fogyasztást produkált az egy hetes használat során, amit én magasnak tartok úgy, hogy a 12 évesem fogyaszt 12-13 litert. Ennél egy kicsivel jobb értéket hozott a Fastback 8,5 körül. Mind a kettő automata váltós verzió volt.
A kombi, nagyrészt országúti használat mellett, manuális váltóval 1 literrel kevesebbet mutatott átlag a hét végére. Az országúti részeket pedig 7,1-7,2-es fogyasztással tette meg, ami már közelít az elvárásomhoz.
AZ automata váltónak sok előnye van főleg a városi araszolásban, hogy ne kelljen folyamatosan váltani, viszont egy-egy dinamikusabb elindulásnál nem tudta hozni az elvárt lendületet és dinamikát, az egyes és kettes között elég gyakran elkalandozott a figyelme és nem reagált olyan szépen, mint a már magasabb sebességek közötti váltásoknál.
Ezzel szemben a manuális váltóval jól együtt lehetett élni, bár a városi araszolás egy fokkal strapásabb volt.
Itt tartok most. De azt gondolom, hogy az elmúlt 12 évben sokat fejlődtem „autóból”, mert akkor úgy mentem be a szalonba, hogy piros autót szeretnék :-D Mára ez már másodlagossá vált, ráadásul nem is biztos, hogy megint piros lenne a választásom :-)
Ha többet szeretnél tudni a modellekről, akkor katt ide >>>
Ezek is érdekelhetnek:
Bevezetés előtt teszteltem a vadonatúj Hyundai KONA-t
