Nyugalom szigete: ahol nem csak enni, de lenni is jó
Felgyorsult világunkban néha csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi minden változik körülöttünk. Tegnap a sarkon még cukrászda volt, ma már vegyes bolt, a kedvenc kávézónk helyén gyors étterem nyílt, a virágos üzlete pedig üresen álldogál, pedig pár hete még ott szereztük be édesanyánknak a szülinapi virágcsokrot. Ilyenkor érezzük csak igazán, hogy milyen jó, ha be tudunk térni egy olyan helyre ami már 15 éve is kedves volt számunkra, és csak a választéka újul meg, de a étterem ugyan az.
Előítéletek vs. valóság
Fiatal pályakezdőként felkerülve a fővárosba, több mint 15 évvel ezelőtt, az egyik első céges vacsora helyszín a Hemingway étterem volt. Azonnal beleszerettem a helybe, mert a város közepén, a tó parton állva nyugodtságot árasztott, amely eléggé hiány érzet volt számomra az idegen nagyvárosban. 
A későbbiekben is többször megfordultam itt céges események, rendezvények alkalmával, de magán emberként soha nem ettem még itt, egészen a múlt hétig. Kicsit az a képzet volt a fejembe, hogy ez túl elegáns és túl drága hely, ide csak különleges alkalmakkor jön el az ember lánya, ha magának kell fizetni.
Ezt a képet sikerült elég alaposan átszabnom pár napja, amikor is egy barátommal ide beszéltünk meg egy ebédet. Ő imád éttermekbe járni, tudja, hogy hol mikor van étlap váltás, és ez az esemény számára felhívás keringőre, jobban mondva evésre, mert az elsők között szereti kipróbálni az új ízeket. Most én voltam a szerencsés alany, akivel megosztotta ezt a szenvedélyét.
Lenyűgöző választék
Az étlapot böngészve boldogan konstatáltam, hogy az ételeken kívül, a koncepció nem változott: nem túl bőséges választék (értsd: nem a klasszikus étterem, ahol 3 oldalon keresztül csak disznóhúsból készült ételek sorakoznak), de nem is az a nagyon divatos minimál, hogy azt gondold valaki kitépte az étlap további 5 oldalát, mert hogy lehet étterem az, ahol csupán 8 féle ételből választhatsz (előétellel és desszerttel együtt).
A választékban különleges étel összeállításokat találunk, de nem túl elitista és fennhéjázó módon, úgy hogy nem is érted mi van odaírva, megkérdezni meg nem mered, nehogy barbárnak tűnj.
Azon ritka alkalmak egyike volt ez, hogy azért tudtam nehezen választani, mert túl sok mindent szerettem volna megkóstolni :-)
Előétel: Füstölt kacsamell, karamellizált sütőtök püré, friss füge és amaretti kekszmorzsa
A tálalás gyönyörű volt, fejben azonnal tettem is hozzá egy #foodart hastaget :-) De az íze még a látványt is felülmúlta. Nem tudom, hogy hogyan készítették azt a sütőtök pürét, de azt szerintem egy hétig tudtam volna enni egyfolytában. Persze a házi fügelekvár és a kacsamell sem volt rossz :-) Azt a csodás előételt bármikor újra enném!
Főétel: Kemencében sült fogasfilé, parmezán dip, római saláta, snidlinges parázsburgonya
Ennek a tálalásán kicsit meglepődtem, mert mélytányérban érkezett a hal. Tudom, hogy nagy divat ez mostanában, de én jobban szeretem azokat az ételeket lapos tányéron, amit vágni kell. Mélytányérban az egy kicsit nehéz művelet.
Az ízek azért kárpótoltak. A hal nagyon finomra sült, a bőre ropogós volt, az ízek szép összhangot alkottak. Örültem a salátának, mert attól kicsit könnyebbé vált az étel, vagy legalábbis magamat megnyugtattam, hogy salátával eszem a halat, nem pedig krumplival, az csak kísérőnek van ott :-) (persze a krumpli is elfogyott)
Desszert: Hemingway "Eszterházy" bon bon, juharszirupos diófagylalt
Ezt a pincér ajánlására választottam, és nem bántam meg, bár a kinézete inkább hasonlított egy nyakon öntött képviselőfánkra, mint csinos kis bon bonra. Megvallom, a hűvös időben én örültem volna, ha még csorgatnak rá egy kis forró csoki mártást, hogy a hideg fagyit valami forró kompenzálja, de így is megettem az utolsó falatig :-)
Összességében egy nagyon kellemes ebédet költöttünk el, és nagyon örülök, hogy most én engem vont be a barátom a különös szenvedélyébe.
Az árakra még visszatérve egy gondolatra. Nem éreztem túlárazottnak a helyet, azt kapja az ember a pénzért, amit elvárhat, mind kiszolgálásban, mind minőségben. Pesti oldalon a belvárosi éttermek, amelyek hangulatban közel nem tudják ezt nyújtani, jellemzően hasonló árban, vagy drágábban kínálják az ételeiket. Nem mondom, hogy minden héten visszatérő vendég leszek, de az biztos, hogy már nem csak céges alkalmakkor fogom a Hemingwayt számításba venni.
Ezek is érdekelhetnek:
Termelői borok pincéből az asztalra?
Keleti kalandok 3 fogásban: tavaszitekercs, thai kókuszos csirke leves, falafel humusszal
